Helyi jelentőségű védett természeti értékekZALA MEGYE
***

Bak, Nénai öreg tölgyek

Két óriási kocsányos tölgy messzire kimagaslik a környező növényzetből közel 29 méteres magasságával. Korát ötszáz évesre becsülik, kerülete 8,5 méter. E szabad állású, szabályos koronájú fa lenyűgöző látványt nyújt az arra járóknak. Nem messze innen még két óriási tölgyfát találunk, 6 és 7 méteres törzskerülettel.
Megközelítésükre két út is kínálkozik. Az egyik Bak község központjából a szőlőhegyi út folytatásaként le a völgybe, illetve Vakola falu patakpartján haladva a Nénai-völgyben nem sokkal több, mint két kilométeres sétával.

***

Bak, Szelídgesztenye fa

A község központjától nyugati irányban haladva turistajelzésen rövid, két kilométeres kirándulással érhetjük el a Baki-hegyet. Egy 1884-ben épült kápolna és egy 1926-ban készített harangláb közelében találjuk a közel 6 méteres törzskerületű 500 éves szelídgesztenye fát. A fa jó állapotban van, s bár a környező területeken több idős szelídgesztenyefát is találunk, ez a matuzsálem minden tekintetben kiemelkedik közülük.

***

Balatongyörök, Fekete-hegyi fenyves

Természetvédők, erdészek és botanikusok körében állandó vita tárgya, hogy a fenyő őshonos-e Magyarországon, érdemel-e védelmet. Már maga az "őshonos" fogalom is eléggé ingatag, hisz fölmerül a kérdés, hogy mióta kell egy növény vagy állatfajnak Magyarországon élnie ahhoz, hogy kiérdemelje ezt a jelzőt. Ugyanez a probléma merül föl több állatfajnál is.
Maradva a növényeknél a talajfúrásos pollenanalízis vizsgálatok azt mutatják, hogy egykoron a fenyő természetes módon része volt a hazai flórának, hiszen a jégkorszakot követő klimatikus változások ezt lehetővé tették. Úgy tűnik, hogy később természetes és mesterséges behatások következtében a fenyő eltűnt, és a ma Magyarországon található erdők már mind telepítettek. Ezzel azonban nem mondtunk túl sokat, hiszen gyakorlatilag az ország területén nem találunk természetes "őserdőket". Háborítatlannak tűnő területek erdei az évszázadok folyamán többször is telepítésre illetve letermelésre kerültek. Hegyeinkben bükköseink orgonasíp állományai pedig különösen jól mutatják a zárt állásba telepített fák fölfele törekedését.
A természetes erdők is már csak természet közeliek, hiszen az egykori jól sikerült telepítések "elvadulásai". Védettségi szempontból így majdnem mindegy, hogy az adott fafaj természetes körülmények között él-e itt, avagy telepítették – mint ahogy a védett parkfák javarésze is idegen –, a lényeg az, hogy méretében, életkorában, vagy más egyéb tulajdonságában ritka legyen az adott példány vagy állomány.
Nyilvánvalóan teljesen más a helyzet, amikor erdészeti több száz vagy ezer hektáros telepítésekről van szó; ilyenkor nagyobb súllyal esik latba, hogy a klimatikus viszonyoknak jobban megfelelő fajoktól helyet ne vegyünk el. Ez persze nem vonatkozik a gyors forgójú ipari fákra. Nos, azt hiszem, ennyi kitérő szükséges volt, hiszen másokban is fölmerülhet a kérdés: miért szükséges egy fekete fenyves védelme?
A balatongyöröki Fekete-hegy triász dolomitból álló, 378 méteres tömbjének tetejéről gyönyörködhetünk a tájban. A terület a Pannóniai flóratartományhoz tartozik, ezen belül a Dunántúli-középhegységnek nevezett flóravidék Balatonikum flórajárásához tartozik. A növényzet megjelenése a sziklákon a hazai hegyvidékeken általános szukcessziós sort követi. A Fekete-hegy balatoni oldalán nagyon vékony a talaj: a tetőn még váztalaj, lejjebb már rendzinatalajokat találunk. A csapadékmennyiség viszonylag magas és jó esetben az évszakonkénti eloszlás is megfelelő. Ez a gyenge talajadottságok ellenére is előnyös volt a beerdősülés szempontjából. A fekete fenyő igénytelensége miatt igen alkalmas a vékony talaj megkötésére. Miután az állomány nem az ökológiai optimumon él, természetes, hogy különböző betegségek lépnek fel közöttük. A fapusztulás miatt keletkező fényfoltokon, tisztásokon megjelennek azok a fajok, melyek éppen ezeket a területeket kedvelik legjobban: így például a molyhos tölgy vagy a kőrisfajok. A fenyőállomány több mint százéves, így érthető, hogy természetes úton is lecserélődik molyhos tölgyekre, bokorerdőkre, esetleg a hűvösebb részeken megjelenő bükkre.
Túlélő orchideákat is találhatunk, amilyen például a zöldes virágú zöldike, illetve előbukkannak a henye boroszlánok, a hegyi hagyma illetve árvalányhaj, a szúrós csodabogyó illetve a farkasölő sisakvirág.

***

Balatongyörök, Platán-és gesztenye sor

Ha hajóval érkezünk Balatongyörökre, már a vízről látjuk a vadgesztenyesort. A gesztenyék viszonylag rövid élettartamúak, a platánok viszont akár 1500 évig is élhetnek. Ideális parkfa, hiszen fiatal korában nagyon gyorsan nő, így hamar árnyékot ad. Az idős fák nagyon tetszetősek, különösen a törzsről és a vastag ágakról táblás-tarkán leváló kérgük miatt.
A település egyébként csak 1920 óta működik üdülőhelyként, azt megelőzően halászok és mészégetők lakták, melyre az 17. században kapott neve – Meszesgyörök – is utal. A vasútállomással szemben található strand bővítésekor figyelembe vették a már ott lévő öreg fasort és fiatalokkal pótolták, illetve hosszabbították meg.

***

Balatongyörök, Szép-kilátó

A településtől északra találjuk a Kápolna-dombot, más néven a Szép-kilátót. E domb 140 méteres magasából valóban gyönyörű kilátás nyílik a Badacsonyra, de látjuk a Szent György hegyet, a Csobáncot, Gulácsot, Szigligetet. És ha kicsit erőltetjük a szemünket, a Tapolcai-medencét is.
A kilátódombon megtalálhatjuk még annak a kis ligetnek a maradványait, amit Festetics Tasziló herceg felesége részére telepíttetett. Az angol királyi házból származó Hamilton Mária hercegnő szívesen kocsizott ki ide Keszthelyről.
A régebbi idők emberei is megbecsülték e vidéket: már a rómaiak fürdőépületét is a domb alján fakadó Római-forrás látta el vízzel. Az igazi nagy látvány azonban mégis csak maga a Balaton, mely még ma ismert kisebb méretében is Közép-Európa legnagyobb tavának számít. Meg kell becsülnünk e tavat, hisz nincs 90.000 tavunk, mint a finneknek. Nem véletlen a neve sem; a Balaton névben a szláv "balóta" szó rejtezik, mely mocsaras, sekély vizet jelöl.
A könnyen fölmelegedő víz, s a lankás déli part különösen sok vendéget csábít, főleg a hűvösebb klímájú északi és nyugati országokból.

***

Balatongyörök, Vadgesztenyefák

Ismét egy fafaj, melyen akár vitázni is lehetne őshonosságát tekintve, hiszen Európában a jégkorszak előtt volt jellemző. 1576-ban Törökországból kerültek Bécsbe facsemeték és divatot teremtve innen terjedtek el. Az amúgy természetes körülmények között Délkelet-Európában élő fafaj akár 25 méter magasra is megnő, s nagyon szép, kedvelt parkfa.
A nyolc vadgesztenyefát koruk és méretük miatt vonták védelem alá, s a Kossuth Lajos utcai plébánia előtt találhatóak.

***

Batyk, Ősgyep

Végre valami, aminek idevalóságán nem kell vitázni, hisz nem ültette senki, magától nőtt. Egykoron természetesen ez is nagyobb volt, mára azonban csak mintegy 50 hektárnyi terület őrzi a Zala-völgy egykori képét.
A Zala folyó mentén található mocsárréteket és kékperjés lápréteket nevezi batyki ősgyepnek. Meglehetősen jól körülhatárol térség: északról és keletről vasútvonal, délről egy égeres és a Zala folyó szegélyezi.
A Zalabér–Batyk vasútállomás keleti szomszédságában még akár vonatból is megnézhetjük a láprétet, bár csak nézni fogjuk, látni nem. Ehhez ki kell szállni, bakancsot kel húzni – mint ahogy tették mindazok, akik feltérképezték e terültet, még azelőtt hogy a melioráció nagyobb részét tönkretette volna. Ha nem elégszünk meg a vonatból való kitekintgetéssel, s rászántuk magunkat egy ki gyalogos útra, nem fogjuk megbánni, hisz a Zala-völgy régi képének növényei között járhatunk.
Szibériai nőszirommal, kornistárniccsal, szúnyoglábú bibircsvirággal ugyanúgy találkozhatunk, mint a hússzínű ujjaskosborral, az agár-és poloskaszagú kosborral. A lecsapoló árkok oldalában tengődnek az utolsó gyapjúsások fehér májvirágok, vidrafüvek.
Olyan ez a kis terület, növénybemutatójával, mint amikor kihalófélben lévő állatokat nézegetünk a rácsok mögött, csak itt hiányoznak a rácsok, s nincs esély a terület tartós fönnmaradására sem.

***

Becsvölgye, Tölgyfa

A göcseji Paisszeg, Vargaszeg, Barabásszeg, Vörösszeg és Kereseszeg közös neve: Becsvölgye. Ezen belül Barabásszeg főutcájának végétől a völgyben találjuk a Salomfai patak partján álló fenyves-égeres közelében a Rákóczi-tölgyet.
Amikor a Nagyságos Rákóczi Fejedelem hozzákötötte lovát 200 éves is elmúlt, s ma, így 500 évesen törzskerülete 6 méter, magassága 25 méter fölött van. Maga a lombkorona átmérő is meghaladja a negyedszáz métert.
E fáról méltán elhihetjük, hogy árnyékában valóban hűsölhettek vitézlő eleink.

***

Bocfölde, szelídgesztenyefa

A hozzávetőlegesen 500 évesnek tartott fa törzskerülete 670 cm, 5 méter magasságban ágazik el és északi oldalán egyik nagy ága már hiányzik. A fa egészségi állapota meglehetősen ingatag, már 1994-ben is csak egy része élt. Magassága 30, koronaátmérője 15 méter. Valaha több geszetenyefa is élt a környékén, melyet az elszórtan található tuskók is bizonyítanak. Nagy valószínűségel valamilyen növényi betegség végzett a többi fával.
A fát Zalaegerszegtől hat kilométerre, Bocfölde nyugati részén találjuk egy domboldal kis erdőfoltjában, szelídgesztenyefák, bükk és tölgyfák társaságában.

***

Boncodfölde, Szelídgesztenyefa

Elhagyva Boncodföldét Zalalövő irányába, a falutól 200 méterre a domboldalban meglátjuk a környék egyik legidősebb szelídgesztenyéjét. A gigantikus faóriás 750 cm törzskerülettel és 22 méteres magassággal büszkélkedhet.

***

Cserszegtomaj, Egzótakert

A kiemelkedő dendrológiai értékeket bemutató kertet a Keszthelyről, Hévízre vezető közútról érhetjük el. Még 1966-ban hozta létre a faiskolát a növénynemesítéssel foglalkozó Horváth Jenő. Faiskoláját az Új-hegy egy köves, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területén hozta létre. A ma már szinte csak fenyőfélékkel foglalkozó kert már harmincöt ével ezelőtt is közel 220 lombos cserje és fafaj szaporítását végezte. Már a hatvanas években azok közé a faiskolák közé tartozott, amelyek garanciával adták nagyméretű földlabdás csemetéiket. Hamarosan szövetkezetbe kényszerítették a faiskolát ahol is a gondatlan kezelés következményeként a növényi anyag jó része tönkrement. A tulajdonosnál maradt területen fenyőfélék honosítását és nemesítését végezték. E munka eredményeként látható itt számos örökzöld is, melyek közül szó szerint is kiemelkedő a 16 méter magas, 41 éves atlaszcédrus, vagy a 13 méter magas libanoni cédrus. A szenvedélyes gyűjtő egyenesen a Himalájából hozatta a himalájai cédrus magvát. A magról nevelt csemetéket, melyek mára már tekintélyes méretűvé váltak, szintén megtekinthetjük itt. Továbbá 23 új, saját nemesítésű örökzöld változatot is, a különböző kékes, arany, csüngő változatok közül az oregoni hamisciprus csüngő arany változatát a malonyai tuja óriás és csavart változatát, tiszafákat, borókákat, stb.
A faiskola már 27 évvel ezelőtt is arborétumnak minősült, s jelenleg a faiskola és arborétum együttes területe megközelíti a harminc hektárt, ebből viszont csak két hektár védett.
A kert tájesztétikai értékén túlmenően jelentős faj-és genetikai értékmegőrzést jelent.

***

Dióskál, Pogányvári szelídgesztenyefa

A Zalaszabart és Orosztonyt összekötő úton tábla jelzi Pogányvár felé az útirányt. Orosztony község határában az Árpád-hegyen a pincészet épülete mellett találjuk az 500 évesre becsült, 650 cm törzskerületű öreg szelídgesztenyefát.
A fa alacsony, mindössze 13 méter magas, ennek ellenére terebélyes, hiszen első elágazásait már két méteres magasságban hozta.
Nincs egyedül, hiszen a közelében császárfa és egy 4,5 méteres törzskerületű kislevelű hárs is díszlik.

***

Egervár, Ligetek

Nemcsak az éger és fűzligetekre, de a Sárvíz melleti régi láprét maradványokra is vonatkozik a védelem. A maradványok alapján joggal gondolhatjuk, hogy a területen végzett melioráció húzta meg a vészharangot ezen értékes terület fölött. Egykori szépségét és fajgazdagságát ma réti aggófű, sárga nőszirom és hússzínű ujjaskosbor, valamint buglyos szegfű jelzi. A lápréteket itt is, mint a megye több területén, kiszáradás fenyegeti.

***

Egervár, Pince-domb

Az Egervár nyugati részén található homokbánya nyomai még ma is jól láthatók. A terület elsősorban növénytani értékei miatt kapta meg a védelmet, hiszen itt az egyre csökkenő területű félszáraz gyepek jellemző növényeire akadhatunk. Kiemelést érdemel a szártalan bábakalács az agár-és tarkakosbor, csillagőszirózsa, szártalan kankalin és a prémes tárnics.
A laza, mésztartalmú talajokon kialakult félszáraz gyepek ritkasága az ágas homokliliom, a csomós harangvirág, budai imola és a napvirág. A fásszárúak közül boróka, a nyír és az erdei fenyő érdemel említést.

***

Egervár, Vadgesztenyesor

A falu központjában lévő templomtól induló vadgesztenyesort a Vasboldogasszonyba vezető úton találjuk. Egyik oldalon 25, míg a másik oldalon csak feleannyi, 13 egyedből áll. Rengeteg alvórügyük kihajtott, így sok kiálló hajtás növekszik a fák oldalán. A fasor a természetes pusztulás és a kivágások miatt nem folyamatos, a fák között jelentős foghíjak vannak. Ez főleg az északi oldalra jellemző. Akad közöttük négyméteres törzskerületű példány is. A vadgesztenyéken túl jegenyenyárak, magas kőrisek, füzek, nyírek díszlenek.
A település nevezetessége az 1560-ban épített Nádasdy család várkastélya, mely tökéletes reneszánsz stílusban épült. Ugyanilyen idős a ferencesek temploma, melyet 1746-ban Széchenyi Ignác újjáépítetett. Ekkor kapta barokk módosításait is az épület. A templom körül 25 vadgesztenye található.

***

Felsőszenterzsébet, Feketególya fészkelőhelye

Ritka az, hogy egy területet egyetlen faj miatt nyilcvánítanak védetté, de jelen esetben ez történt. Itt ugyanis hazánk egyik legritkább vízhez kötődő madara, a fekete gólya fészkel. E madárfajról érdemes megjegyezni azt, hogy míg fehér rokona képes volt alkalmazkodnia az élőhelyére benyomuló emberekhez, addig a feketególy mindig is igyekezett távol tartani magát a civilizációtól. Gyakran mondják, hogy a fehérgólya urbánus madár, azaz alkalmazkodik az ember közelségéhez. A dolog azonban általában nem úgy történik, hogy állatfajok benyomulnának az emberi lakóhelyekre, hanem az ember szorítja egyre inkább ki őket természetes élőhelyükről.
Az érintett álatfajok alapvetően három dolgot tehetnek: vagy kipusztulnak – ezek általában a lassan mozgó, gyors vándorlásra képtelen fajok –, vagy elmenekülnek a még megmaradt, számukra alkalmas területekre, vagy alkalmazkodnak, kihasználva az ember által nyújtott lehetőségeket, elkerülve a rájuk nézve káros hatásokat.
A fehérgólya egyik szép példája a folyamatos alkalmazkodásnak, hisz mocsaras helyeken élő, fán fészkelő faj elfogadta a lakóházak kéményeit.
Az oldaltfüstjáratos kémények megszűnése után átköltözött a villanyoszlopokra, majd manapság költöztetik át őket a gólyatartó kosarakkal ellátott külön póznákra. Sikeresen kibírtak jópár évszázadot, alkalmazkodtak, így ma Európa legnagyobb gólyaállományával rendelkezünk – hozzávetőlegesen 5000-5500 párral.
Mint említettük, a feketególya azonban nem tudja elfogadni az emberi közelséget, egyre csökkenő életterében egyre csökkenő létszámmal él. Ezért is olyan fontos, hogy minden egyes zugot védelem alá vegyünk, ahol ennek a fajnak a fészkelését, és így a túlélését is elősegíthetjük.
A zsákmányállatokban bővelkedő Kerka-ártérben érdemes egyet kirándulni, megtekinteni a mocsárrétek növényeit: a sárgaliliomokat,a május végén nyíló szibériai nőszirmokat, a kotuliliomokat, a kígyógyökerű keserűfüvet, egyik hazai orchideánkat, az agárkosbort vagy akár a füles füzet.

***

Fűzvölgy, Garmadabuckák

A fűzvölgyi buckák nem Fűzvölgyön, hanem Homokkomárom határában helyezkednek el. A faluba Hosszúvölgy településen át lehet bejutni, tovább a falu melletti templomparktól a homokdombi dűlőn át érjük el a Garmadabuckákat.
Mindenképpen menjünk fel a dombtetőre, ahol egy templomot és egy kolostort találunk, ahonnan is szép kilátás nyílik a környékre. Itt már 1703-ban is állt egy fakápolna. A területnek van egy másik megközelíthetősége is, elsősorban a bakancsosok számára. Ez a Zsigárdmajorból induló túristaút.
A terület homokpusztái a pliocén kori homokkőpadok tektonikus erők által földarabolt tábláinak súrlódással felőrlődött maradványai. A Garmadabuckák kijelölik a jellemző szélirányt, mely északi-északnyugati. E buckák a szélbarázdából kifújt homok fölhalmozódásából jöttek létre, futóhomok képződmények, 3-4 méter magas dombok, melyeket ligetes erdei fenyők fednek. Az ültetett fák a homok megkötésére lettek idetelepítve.

***

Hévíz, Szanatórium parkja

Hévízről Zalapáhok felé tartva a kivezető út mellett találjuk a vadgesztenyefákkal övezett szanatóriumparkot. A főépület – mely szecessziós stílusban, 1903-ban épült – körül ugyanekkor alakították kia parkot is. A gondos faj és fajtakiválasztás eredményeképp a park az év minden szakában színes, megkapó látványt nyújt.
A 90–110 éves növények között 15 fenyőfélét, 34 lombhullató fafajt és 23 cserjefajt találunk.
Kiemelendő a kaukázusi és kolorádói jegenyefenyő, az ezüst-, luc-, fekete-, sima-, erdei-és páfrányfenyők, tiszafák, tuják, borókák, vérbükkök, platánok, császárfák,alásfák, feketediók, borbolyák és örökzöld mahóniák. Emellett ágyásokba telepített egynyári dísznövényekben is gyönyörködhetünk.

***

Kállósd, Kerektemplom és környezete

A Zalabér-zalaapáti útról a Zalakoppány-Kehida közti útelágazásnál Kállósdra autóval érkezve már messziről látszik a falutól délre emelkedő Kerektemplom. Első írásos említése 1333-ból ismeretes egy pápai tizedjegyzékből. Magát a templomot vélhetően nem sokkal a tatárjárás után, az 1260-as években építhették. A területet a törökök is feldúlták, de az erdőben megbúvó templom átvészelte ezt az időszakot. A 18. századba felújították, majd a 19. században faépítménnyel kibővítették. Mai formáját a 20. század első felében kapta. Ugyanennek a századnak a legvégén, az 1990-es években újra felújították. A Szent Anna tiszteletére emelt templom kupolája harang alakú, közel 6 méter belső átmérővel. Falát csúcsíves ablakok törik meg, kívülről oszlopok erősítik. Fa karzatára a falban kialakított lépcsőn lehet feljutni.
A román stílusú épületben hat csúcsíves ülőfülke található. Különösen szép tájképi érték a magasba törő csúcsos templomtető, a körötte elterülő akácos-gyertyános és az alatta húzódó rét.

***

Kehidakustyán, Deák-kút és környezete

Kehidakustyántól nyugatra a Deák-kúria előtt rálelhetünk a turistaútvonalra, mely meredek löszfalak közt kanyarog. Az Öreg-hegyet megkerülve eljutunk a Diós-völgyben lévő Deák-kúthoz. A kiépített forrás a néphagyomány szerint Deák Ferenc egykori pihenőhely volt, innen kapta nevét is.
Szép látványt nyújtanak a kút mellett növő idős kocsánytalan tölgyek, bükkök és gyertyánok.

***

Kehidakustyán, Iskolapark

A Deák Ferenc egykori kúriáját övező park védelmet élvez, hiszen itt áll az a 2,5 cm-es törzskerületű korai juhar, melyek 20 méteres átmérőjű koronája alatt gyakran pihent Deák Ferenc, akit az utókor a haza bölcse jelzővel illet. Ő volt az a politikus, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő "nem engedünk a 48-ból!" típusú passzív ellenállásból kihozta az országot.
A szabadságharc és a kiegyezés közötti időszakot mindkét ország megsínylette, hiszen a gazdaság pangott, a magyar értelmiség és arisztokrácia nem vállalt szerepet az osztrákok által megszállt ország közügyeiben. Az 1860-as évek közepére Ausztria és Magyarország is érzékelte, hogy ez a helyzet már nem tartható fenn sokáig. Engedmények tértelére mindkét fél rákényszerült, s 1867-ben hosszú politikai manőverezés után a Deák Ferenc vezette kiegyezéspárti politikusok tető alá hozták a szerződést.
Pihenőfája eredeti felirata szerint: "Deák Ferenc kedvenc hűselője."
A parkban található földszintes, "L" alakú épületet eredetileg a Hertelendy család építette, a néhai kehidai vár helyére, valamikor az 1770-es években. Az úrilak örökségként került a Deák család birtokába, s itt a legismertebb Deákot a kor több híressége is meglátogatta, úgy mint Vörösmarty Mihály vagy a szomszédos Zalacsányból szármezó Csányi László. Ő volt a Szemere-féle forradalmi kabinet minisztere, s ezen tevékenységéért 1849. októberében ki is végezték.
Széchenyi Ödön gróf 1854-ben vásárolta meg az ingatlant, majd ezt követően a Károlyi család birtokába került. 1925-ben kincstári tulajdonná vált.
A gyakori tulajdonosváltás és szecessziós átalakítás ellenére is megőrizte eredeti alakját. Az épület falán emléktábla, előtte pedig Zala György szobra őrzi Deák Ferenc emlékét.

***

Kerkafalva, Fás legelő

A Kerka-péntekfalu és Kerka-németfalu között találjuk Kerkafalvát, melyet, ha Szatta irányában hagyunk el, hamarosan kijutunk a fás legelőre.
A nagy legelőn az előrehaladott szukcessziót mutatja, hogy megkezdődött a spontán beerdősülés.

***

Kerkakutas, Fenyves

A terület csapadékviszonyai kedvezőek, hiszen a több mint 800 mm-es évi csapadékmennyiségből 450 mm a vegetációs időszakban hullik. Így az erdei fenyők szép, 40-50 cm átmérőjű törzseket nevelnek; a sudár fák esztétikailag és gazdaságilag egyaránt jelentős értéket képviselnek. A fenyves legöregebb részeit már letermelték, a helyén luc- és erdeifenyőkből álló fiatalos növekszik.
A védett területen található erdőállomány elmúlt 130 éves, melynek 60%-a erdeifenyő, 30%-a gyertyán, 10%-a bükk, kocsánytalan tölgy és csertölgy.
Megközelítése a Kerkakutasi út Kállócfát Zalalövővel összekötő szakaszáról a 24-es km-nél a Szentpéteri-völgyben húzódó erdőgazdasági útról a legkönnyebb.

***

Keszthely, Fenékpusztai feketefenyősor

A Keszthelytől Balatonszentgyörgyre kivezető 71-es úttal párhuzamosan futó az egykori Festetics majornál a kocsizó–lovagló utat szegélyezi ez a kettős feketefenyőfasor.
A fasort 1880-ban telepítette az angol származású Hamilton Mária, a monacói herceg elvált felesége, akit később Festetics Tasziló vett nőül. Egyik kedvenc időtöltése a kocsizás volt, hiszen fenékpusztai majorjában angol telivéreket tenyészettetek.
Az eltelt idő óta a fasor meglehetősen foghíjassá vált, a telepített fák több mint fele a növényi betegségeknek illetve a fejszéknek esett áldozatul, ezért a háború alatt, 1944-ben a hiányzó fák helyére újakat telepítettek. A fák ágai – hogy ne a akadályozzák a kocsizást – magasra vannak fölnyesve, olykor 4-5 méterre is.
Fenékpuszta másról is nevezetes, hiszen itt található az ország egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A rómaiak e helyet Valcumnak nevezték. Őket követtéka hunok, majd a keleti gótok.
1770-től 1828-ig működött egy hajóácstelep, ahol kompokat, só szállító hajókat és csónakokat építettek. A 19. századtól Festetics versenylovai növelték a település jó hírét.
Volt más elhíresült embere is a környéknek, például a Fenéki csárdát előszeretettel látogató híres Zalai betyár, Nád Jancsi. Őrá is igaz az a mondás hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, hiszen éppen heveny italozás közben ütöttek rajta a pandúrok és helyben agyon is lőtték. A halálát megéneklő népdal szerint elárulták, így kerülhetett pandúrkézre.

***

Keszthely, Helikon park

Az 1960-ban védetté nyilvánított 17 hektáros területet cserével szerezte meg a város. 1883-ban a Festeticsek a kastély bővítéséhez szükséges terület fejében cserélték el a Balaton-parti sétányért. A park létesítése az 1905-ös évhez és Sendl Jakab nevéhez fűződik.
A híres Helikon ünnepségeket Festetics anyagi támogatásával rendezték, melyen dunántúli értelmiségiek, főként írók találkozhattak.
A résztvevők emlékfákat ültettek a parkban, ezzel jelentősen hozzájárulva a parkosításhoz. Sajnos e fákat az 1900-as évek legelején kivágták, majd 1920-ban a város lakói helyükre hársfákat ültettek. A park közepén található a nyolc oszlopos, kupolás Helikon emlékmű, valamint Kitaibel Pál szobra és Herman Ottó emlékfáját is. Az 1936-os berlini olimpia magyar úszóbajnoka, Dr. Csik Ferenc emlékköve is a park egy látványossága.
A növényállományban dominánsak a lombhullató fák, s ezen belül a gesztenyék átlagos törzsátmérője 50-70 cm, magasságuk pedig meghaladja a 13 métert. A lombhullatók csoportjából érdemes kiemelnünk a fehér füzet, valamint a két, 150 illetve 200 cm törzsátmérőjű fehérnyarat. Említést érdemel még a park közepén átfutó kettős platánsor, számos vadgesztenye, cseresznye, hárs, bükk, szomorúfűz és kocsánytalan tölgy. A tűlevelűek közül a fekete -és erdeifenyő, keleti tuja és a közönséges mocsárciprus a kiemelkedő látványosság.

***

Keszthely, Vadgesztenyesor

Keszthely település központjából Balatonszentgyörgy felé haladva a Balaton múzeum elől indul a kettős védett fasor, mely a Csókakői patakig mintegy három kilométeres útszakaszt kísér végig. A több mint 380 fából álló sor szép élményt nyújt még a gépkocsiban ülőknek is, hiszen az év minden szakában különböző színekben díszlik. A fák átlagosan 65-110 cm törzsátmérőjűek és 13-16 méter magasak.

***

Kiscsehi, Budafapusztai arborétum

A megye egyik legnagyobb arborétuma a Bázarekettyét Tormaföldével összekötő közút mellet létesült Kiscsehi mellett, Budafaőpusztán.
E terület 1945 előtt a báró Rubidó-Zichy család birtoka volt. A vadászkastély építése 1926-ban kezdődött, s vele egyszerre kezdték a park tervezését is. A kastély elé fenyőfákat ültettek. A '30-as évek gazdasági válsága a bárót is nehéz helyzetbe hozta, ezért letermeltette a kastély környéki erdőket. Helyükön sarj eredetű új erdők nőttek. Az 1945 után államosított épületet és parkot a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság kapta, mely egy arborétum építésébe kezdett.
E célra Budafapuszta és környéke volt a legmegfelelőbb, hisz itt a park alapjai már állottak: a vadászkastély, s az idős lucos, valamint a szép környezet, változatos domborzat is szerepet játszott, csakúgy, mint a könnyű megközelítés. Nem utolsó szempont a kedvező termőhelyi adottság sem. Az arborétum létesítését a következő szempontok indokolták:

  • a terület fatermésének mennyiségi és minőségi növelése egzótafajok betelepítésével.
  • a tájidegen fafajok termesztési módjának kikísérletezése.
  • az itt termesztett különleges fák anyagának és melléktermékeinek hasznosítása.
  • az itt megtelepített külhoni fafajok termésének szaporítóanyagként való fölhasználása.
  • kedvező ökotípusok kiválogatása.
  • oktatási, tudományos és szakmai lehetőségek megteremtése.
  • közjóléti célok biztosítása, úgy mint kirándulás, kikapcsolódás és kulturális rendezvényhelyszín.

A hatvanhektáros területet a munkák kezdetekor körbekerítették, így kapták a Budafai-patak által kettéosztott területet. A háború alatt, s az azt követőévekben a park állománya inkább fogyott, mint bővült, így az 1960-as években felújították. A beteg fákat kivágták, cserjefelújítást végeztek, s az egész parkot kitakarították. A foghíjakba egzótákat telepítettek, azáleák és rododendronok csoportjait. A régi park délről kibővült, az új területre egzóták és díszcserjék kerültek. Itt alakították ki a kirándulóhelyeket is.
Kitisztították a régi kistavat, a Pajtafai-völgyben víztározó épült. Az arborétum túlnyomó részében ma is egzótafajok élnek. Az ültetéseket 1960-78 között végezték, s ide került '64-ben a mintegy tízhektáros kísérleti terület, melyen az Erdészeti Tudományos Intézet olyan tájidegen fafajok hazai meghonosításával kísérletezik, melyeknek mind az éghajlat, mind a talaj, mind az összes többi tényező elégtelen.
Az arborétumban összesen 132 fenyő, 88 lombhullató és cserjefaj illetve fajta található. A terület telepítése európai szinten is páratlan.
Megközelítése a budafai elágazástól egy kilométeres gyaloglással, vagy Bázakerettyéről esetleg Kistolmácsról négy kilométeres sétával szintén elérhető.

***

Lasztonya, Gímpáfrány élőhelye

Az 1900-as évek elején e területen már akácos volt, s jelenleg is sarjeredetű állománya él itt. A fák között található az ország egyik legszebb gímpáfrány élőhelye. A növény közel fél méter magasra is megnövő, hosszú, lándzsás levelű egyedei nagy tömegben találhatók itt.
A 20. század legelején más növényritkaságokat is leírtak innen, többek között havasi turbolyát és bókoló fogasírt.
Megközelíteni a legkönnyebben Lasztonyáról, a temető felől lehet. Szabályos szurdokerdőt találunk a ma Borshelynek nevezett mély völgyben.

***

Lenti, Lentiszombathelyi tölgyes

A faluból a vasúti megálló felé haladva a sín mellett találjuk az öreg kocsányos tölgyeket, a Kuti-réttől délre lévő "úrbéri erdőben".
A tölgyek kb. 200 évesek, közel egy méteres törzsátmérőjűek. Ritkás állománya inkább ligetes jellegű, s a szép tölgyek mellett gyertyán, mezei juhar és magyar kőris is előfordul.
A tölgyes mellett ún. "képes fát" találunk. A fán lévő szentkép alatt mindig friss virágok virítanak, de a közeli Kerka-patak is virágos látványt nyújt kockás liliomaival és a tőzikékkel.

***

Letenye, Kastélypark

A kastélyt a Szapáry-család építtette az 1700-as évek közepén. Az épületet közel száz év múlva klasszicista stílusban átalakították, majd ezt követően az Andrássyak birtokába jutva eklektikus stílusban építették át. A kastély körül kialakított, közel 6 hektáros parkban találjuk az 1894-ben állított Kossuth emlékoszlopot és itt kapott helyet a Makovecz Imre által tervezett Városi Könyvtár is.
Az élőfagyűjtemény még ma is jelentős, annak ellnére, hogy a II. világháborúban komoly károk érték. Egyik leglátványosabb fája a közel 6 méter törzskörméretű és 30 méteres korona átmérőjű platánfa. Szomszédságában állanak hatalmas tiszafák és kocsányos tölgyek, melyek a régi park egykori értékeit és méreteit mutatják.
A park különlegessége a gyertyánlugas, de a közel 10 fajból álló lombhullató és tűlevelű fásszárú gyűjteményben találjuk a luc- fekete- jegenye- duglászfenyőket, oregoni ciprusokat és páfrányfenyőket. A páfrányfenyő egyik legősibb fafajunk, melyet 1690-ben Japánban Kempfer holland orvos talált meg. Ismertebbek a piramistölgy, tulipánfa, mezei- ezüst- hegyi- és tatárjuharok és ritkábbak a japán juhar, a fekete dió, a szürkenyár, mirabolán szilva stb.
A cserjék közül érdemes megemlíteni a madárbirsfajokat, magnóliákat, gyöngyvesszőket, nyári orgonákat, a hóbogyót, labdarózsát, mogyorós hólyagfát, a mályvarózsát, valamint az aranyribizkét.
A park Letenye központjában a 7-es számú út kereszteződésében áll. A község kedvelt kirándulóhelye és kulturális központjának számít.

***

Nagykanizsa, Ady út, Bécsi korzó

A posta épületétől nagy- és kislevelű hársakból, platánokból és korai juharokból álló fasor vezet a vasútállomásig. A 2 méteres törzskerületű fák némelyike már elég furcsa képet mutat a többszöri csonkolás és visszavágás miatt.
A vasúti átjárót elérve platánsor kezdődik 2-2,5 méter törzskerületű egyedekkel. Nem messze innen két hatalmas bokor alakú tiszafa díszlik. Hátterükben erdei fenyők, nyírfák, méretes hegyi- és korai juharok állnak. A park legszebb része azonban vitathatatlanul a kettős vadgesztenyefasor, melynek két oldalán 15 illetve 20, egyenként 2,5 méteres törzskerületű fa áll.

***

Nagykanizsa, Csengery úti fasor

Itt Csengery úti vasúti átjárótól az Erdész utcáig húzódó fasor került helyi védelem alá. Egyaránt találunk itt hegyi-és korai juhart, kis-és nagylevelű hársat. Az öregebb, többször csonkolt fák közé fiatalabb egyedeket ültettek, de mára már ezek is elérték a harminc éves kort. Ezzel a megoldással elérték azt, hogy ha az öreg fák kipusztulnának, vagy egészségi állapotuk miatt le kellene őket termelni, az akkora felnövő fiatalabb példányok mintegy átveszik helyüket, megőrizve így az utca jellegzetes képét.

***

Nagykanizsa, Csengery úti mamutfenyő

Ugyanebben a vasúti átjáróban áll a város legidősebb mamutfenyője, mely több mint 30 méteres magasságával már messziről feltűnik az arra járóknak. A városban amúgy több felé is találjuk ezt a kaliforniai egzótát.

***

Nagykanizsa, Deák tér

A Deák tér, mely a városközpontban található, mindig is a fontos szerepet töltött be: vásárok, gyűlések színhelyéül szolgált.
Nagykanizsa tereinek érdekessége, hogy szinte mindegyik háromszög alakú – így ez is. Egyik csúcsában Istók János szobrászművész bronz turulmadara áll. A turulszobor állításkor nemcsak Nagykanizsán, de másutt is föllángol a vita, hogy valójában lehetett az a bizonyos turul, melyet Árpád apánk címermadarául választott, s amely végigkíséri a magyar történelmet. A legkülönbözőbb ábrázolások és elméletek születtek már a sastól a sólymon keresztül egészen az egerész ölyvig. Anélkül, hogy különösebben belemennénk a részletekbe, én magam is, aki több mint harminc éve foglalkozom madártannal, illetve tizenöt éve hagyományőrzéssel, osztom a sólymászok véleményét, mely valószínűsíti, hogy a pusztai népek vadászéletében nagy becsben álló valamelyik sólyom – vagy a kerecsen, vagy az altáji – lehetett az ominózus madár. A "sólyom elméletet" látszik alátámasztani a Karoson előásott turul övveret.
De térjünk vissza a Deák térre, melynek nyugati felében korai-, hegyi és ezüstjuharokat, kislevelű hársakat, liliomfákat, jegenyefenyőt, ezüstfenyőt, borókát és mahóniát találunk.
A főút felől a "Suszterallén" álló idősebb fákat is sajnos csonkolással alakították, amely sokat elvesz szépségükből. Maga a "Suszterallé" elnevezés a régi hetivásárokra utal, mikor a cipészek és csizmadiák árusítottak itt.
A park közepén Kisfaludy Strobl Zsigmond bronzszobra áll, mely a városban állomásozott '48-as gyalogezrednek tiszteleg. Környezetében mahóniabokrokat, jegenyefenyőt, borókát találunk. A felsőtemplom helyén valaha temető volt, ahol 1764-ben kápolnát építettek, Nepomuki Szent János tiszteletére, majd 1824-ben tornyot is húztak mellé. 1942-ben az egészet felújították. A torony előtt négy hatalmas vadgesztenyefa tör az égbe. A legnagyobb példány mellmagassági kerülete közel 3,5 méter. A templom északi oldalánál négy faméretű – 6 méter magas – magyal díszlik. A legenda szerint a piros termésű növény a megkínzott Krisztus lába nyomán fakadt, s a szúrós levelek a szenvedésre, a piros bogyók a vércseppekre emlékeztetnek. Egyébként ez a fa az angolok karácsonyi növénye, s irodalmuk is gyakran "szent fának" nevezi. Kúszócserjék és törpeloncok között pár méterre innen találjuk Széchenyi István mellszobrát. A templom mögött Németh János Négy évszak című kerámiáját csodálhatjuk meg, közelében tiszafák, spanyol jegenyefenyők, hamisciprusok, henye boróka, tűztövis, szomorúfűz és gömb alakú tuják találhatók. Az egzótafajok közül kimagaslik a 2 méter törzskerületű mamutfenyő. A templom déli oldalán aranyfa, hamisciprus, madárbirs és ezüstfenyők állanak, míg az északi részen kis örökzöld park terül el. Talán legszebb fája a simafenyő és a lombhullató vörösfenyő.

***

Nagykanizsa, Eötvös tér

A főúton a Balaton felé haladva érjük el az Eötvös teret, mely néhány évtizede még Papkertnéven volt ismert. 1904-ig itt állt Batthyány Lajos nádor által 1905-ben alapított piarista gimnázium, mely akkor három megye (Zala, Vas, Somogy) egyetlen középiskolája volt.
Ma a parkban Kerényi Jenő 1919-ben készített bronzszobra fogad bennünket. Hátterét ezüstfenyők adják, míg a talapzatnál boróka és aranyfa áll. Mögöttük egy 10 méter magas mamutfenyő, bár a park állománya főként lombhullató fajokból áll, így hegyi-, korai-, mezei juharokból és a park vázát alkotó vadgesztenyékből. Átlagos törzskerületük 2-2,5 méter, de találunk itt ugyanilyen méretű akácfát is. A parkot átszelő út mellett a hét ágra bomló ezüsthárs még ezeket is fölülmúlja 3,2 méteres kerületével. E fát két kínai császárfa fogja közre. A kevés örökzöldet a nyugati tuja, tiszafa, duglász-és jegenyefenyő képviseli.

***

Nagykanizsa, Erzsébet tér

A város központjában lévő tér neve is gyakran változott: míg 1753-ban Piarczi utca, 1864-ben Gabonapiacz, 1900-1945-ig már Erzsébet királyné tér, ezt követően 1989-ig szabadság tér, majd ismét Erzsébet tér nevet viselt.
A törvényszék előtti téren eredetileg a sóhivatal tisztjeinek szolgálati lakásai állottak, melyeket, miután a város a hercegi uradalomtól megvásárolt, 1913-ban lebontatta. Így jött létre a parkosított tér. Északi részén egy idősebb növényzetű kis téren áll 1934-től az a Török-kút, melynek nyolcszögletű, medencéje a nép szerint a török korból a Kanizsai várból származik.
Ezen a kis részen nyolc platán, nyugati ostorfa, tizenegy nyír és két korai juhar osztozik. Az iskola bejáratát szép piros termésű galagonyafa keretezi – így talán a gyerekeknek is nagyobb kedvük van iskolába menni. A parknak ezt a részét örökzöld fagyalsövény választja el a város egyik útvonalától. A parkoló egyik oldalán nagylevelű hársfasor, míg a másik oldalon torzra csonkolt hét öreg juhar birkózik a városi levegővel, míg a városháza előtt pont egy tucatnyi 30 cm-es törzsátmérőjű nagylevelű hárs.
A járdaszegélyeket, a tér központi részét borókák, kecskerágók, hamisciprusok és oszlopos tuják díszítik.
A Vasemberház felőli oldalon oszlopos nyugati tuják alkotnak csoportot, míg a szökőkút körül fehér somok, tatárjuhar, ezüsthárs, platán és hat díszcseresznye található. Hosszas helykeresés után e téren kapott helyet a 20-as honvéd gyalogezred és népfölkelők emlékére állított 1914–18-as emlékmű, melyet Hybl József készített. Felirata: "Dalolva mentek csatáról csatára. 1914–1918" Azért gyanítom, ez nem saját ötletük volt.
A tér keleti oldalán, mintegy zárásként 21 ostorfából álló fasor húzódik.

***

Nagykanizsa, Bajza utcai Gyermek-és Ifjúságvédelmi Intézet parkja

A Bajza és Batthyány utca sarkán lévő intézet parkjának kerítését oregoni hamisciprusok szegélyezik. A bejárat mögött Észak Amerika délnyugati részén honos gyantás cédrus áll, mely a föld felett nem sokkal kettéágazik. A park egy részében örökzöld hamisciprusok, nyugati tuja változatok, japán kecskerágófajok, nyírfák és egy gigantikus tiszafa áll. Magát az épületet ezüstfenyők és liliomfák veszik körbe. A pálmát mégis az a két óriási platán viszi, melyeknek törzskerülete 370 és 440 cm.

***

Nagykanizsa, Izraelita temető

A vasútállomástól 400 méternyi távolságban található az Izraelita temető, melynek bejáratához 18 fából álló kettős hársfasor vezet. A temető igazi különlegessége a 27 fából álló kettős vadgesztenyesor, melynek fáit – sajnos több helyen is találkoztunk ezzel – 4-5 méteres magasságban lecsonkolták, s a fák innen hajtották ki új, torz koronájukat. Ugyanilyen csonkolásokat láthatunk a fasorral párhuzamosan haladó, 24 juharból álló sorban. A gesztenyefák átmérője 40 cm-től 1 méterig terjed. Volt itt egy harmadik, juharokból álló kettős fasor is, de ennek már csak nyomait láthatjuk. Az utcáról is magkapó látványt nyújt az a két óriási tuja, mely Weiss Adolf családi sírhelye fölé borul, 2 méteres törzskerületű hatalmas példányokról van szó.
A temetőben héber, német és magyar feliratú fekete márvány síremlékek szomorúan emlékeztetnek a Holocaustra, melyet tábla is jelöl: "Ne ölj, 2700 halottunk emlékére, akiknek nem lehet sírjuk. 1944–1994"
A temető örökzöld fái közül az ezüstfenyők, nyugati tuják, lucfenyők érdemelnek említést.

***

Nagykanizsa, Károlyi-kert

A városközpontban található Károlyi-kert régen az Egylet-kert nevet viselte. A főút felől érkezve a könyvtár sarkán két 9 méteres örökzöld magyal és 13 méteres tiszafa látványa fogad, mellettük nyírfacsoport. A park alapállományát a lombhullató fafajok adják, úgy mint vadgesztenyék, korai juhar, kislevelű hárs. Közöttük több mint 3 méter törzskerületű példányt is megszemlélhetünk.
Találhatunk még Dél-Spanyolország hegyvidékéről származó három jegenyefenyőt is. Mellettük tiszafa, szürke kérgű bükkök, örökzöld magyalok és mahóniák díszlenek. A park ezen részén állítottak emléket az 1956-os hősöknek. A mozit 1927-ben Medgyaszay István tervei alapján építették, főhomlokzatán a Bánk Bán, oldalhomlokzatain a János vitéz és a Falu rossza egy-egy jelenete elevenedik meg. Bejárata előtt öt egyedből álló tiszafacsoport, mellette kettő, az út másik oldalán három liliomfa áll.
A mozi melletti kis tavacskát nyírfák árnyékolják, s mögötte 1842-ben klasszicista stílusban készült és 1936-ban a Lazsnak-pusztai Inkey kápolnából ideszállított Inkey Boldizsár emlékurna található.
Említést érdemelnek még az idős lucok, vörös-és feketefenyők, vadgesztenyék, tiszafák. Ritka szép törökmogyorót is találhatunk it, melynek törzskerülete meghaladja a 160 cm-t.
Nem messze innen kettős vadgesztenyesor vezet a játszótér irányába, mely fasor mindössze 14 egyedből áll, mégis impozáns látványt nyújt vastag, olykor a 3 métert is megközelítő törzskerületű tagjaival.
A kertmozi mögött lévő játszótéren öreg nyírfát találhatunk, míg az északi részen a kerítés mellett szivarfák és korai juhar áll.
Négy-öt méter magas ezüstfenyő sorral folytatódik a park a keleti városrész felé.

***

Nagykanizsa, Kossuth-tér

A városban a Kórház utca, a Katona József utca és a Bajza utca által határolt területen találjuk a Kossuth-teret. Egyik oldalán madárberkenyék szegélyezik, északi részén szomorú fűz és korai juhar árnyékolja az itt kialakított játszóteret a téren találjuk az oregoni hamisciprusokkal körülültetett tűzoltóság épületét is.
Akárcsak a Károlyi-kertnél, itt is a lombhullató fák alkotják a növényállomány alapját: hegyi-korai-ezüstjuharokkal, nagy-és kislevelű hársakkal találkozhatunk. A fatörzsek átlagátmérője 50-70 cm között váltakozik.
A téren található az 1750-es évekből származó barokk szoborcsoport, melyet grazi mesterek faragtak a kor földesura, Inkey Boldizsár megrendelésére. Előtte két fiatal fenyő díszlik, míg mögötte lehangoló látványt nyújtva lapostetős épületsor. A tér temető felé eső részén a juharok alatt négy, nagy területet árnyékoló kúszóboróka látható.

***

Nagykanizsa, MAORT-telep

A város egyik legszebb környezetében kialakított családi házas lakótelepet a Millenniumi sétakert és a temető határolja.
Az 1930-as évek végén a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság dolgozóinak épített villanegyed Bősze Kálmán főmérnök tervei alapján szemfényvesztő gyorsasággal épült fel. Az amerikai stílusú negyed ma is példakép, hogy miként lehet a természettel harmonikusan kialakítani egy lakótelepet. A házakat nem választják el kerítések, környékük pedig szépen parkosított. A Vécsey és az Olaj utcát kettős platánsor díszíti, a fák között sok, közel 2,5 m törzskerületű példánnyal találkozhatunk. Ezenfelül az Olaj utcában szintén kettős öreg nyírfasort is találunk. A főutakat összekötő kis utcácskákat gyertyánsövények kötik össze. A növénytelepítést lucokkal, erdei-sima-jegenyefenyőkkel és oregoni hamisciprusokkal oldották meg, de találunk itt nyugati tujákat és óriás tujákat is, melyek közül kiemelkedik a Vécsey utca temető felőli részén az 1 méteres törzsátmérőjű, 25 méter magas gyantás cédrus.

***

Nagykanizsa, Millenniumi sétakert

A hajdanvolt szántók területét a 1800-as évek utolsó éveiben vásárolta meg a város, Trippamer Gyula javaslatára, aki nemcsak a Városszépítő Egyesület ügyvezető elnöke, hanem szerencsés módon a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatója is volt egy személyben. A kiskanizsai gazdákkal előre megalkudott a vételről, így Vécsey polgármester már könnyen megköthette a szerződést, és kihirdethette, hogy: "A város sétateret alkot az ezeréves Magyarország emlékére."
A 1896-ban telepített hatholdas parkot nemsokára tovább bővítették a Csengery utcai "Barátok kertjével", majd 1925-ben további hat holddal növekedett a terület.
Az első növényanyagot Plihál Ferenc, a Városszépítő Egyesület elnöke adta és személyesen felügyelték a munkákat, melyet Fabik József városi kertész irányított.
A későbbi bővítésekben már Dene Béla főkertész vett részt. Sajnos a fákat túl sűrűn ültették, így koronájuk csakhamar összeért. Ekkor nem ritkították meg a fákat, helyette a koronákat csonkolták, mellyel egyrészt elcsúfították a fák természetes alakját, másrészt a csonkolásokkal utat nyitottak különböző növényi betegségeknek is.
Egykori idézet szerint "A mi sétakertünk virágágyai, mint gyönyörű szmirnaszőnyegek terülnek el, körülvéve díszes fáktól és fasoroktól."
Sajnos ebből mára már csak a nagyobb fák maradtak meg, mint a Csengery utca felőli két 16 méteres ezüstfenyők. A lépcsőt sóskaborbolyák, bangiták kísérik, fönt szabó Tamás szobrászművész díszkútját csodálhatjuk, mellette szép, középkorú bükkfa. A park alapállományát a lombhullató fajok alkotják, ebben dominánsak a korai-és hegyi juharok, kis-és nagylevelű hársak illetve a vadgesztenyék. Természetesen e parkból sem hiányozhatnak az örökzöldek, elsősorban a tiszafák. A lépcsőtől 23 példányból álló kettős hársfasor vezet a fürdő egykori öltözőépülete felé. A fák átlagos törzskerülete 2 méter.
A parkban 9 méter mély bevágásban futó vasúti sín mellet kettős gesztenyesor húzódik, melynek tagjai szintén kb. 2 méteres törzskerületű gesztenyék. Sajnos távolságuk még a négy métert sem éri el, így a koronák itt sem tudnak szabadon fejlődni.
A "vasútparton" a gesztenyesort nyírt gyertyánsövény zárja le. A vasúti híd fölött átívelő gyalogos hídnál idős szürkenyár hat idősebb nyírfa társaságában. Ettől keletre 7 öreg platánt s egy 3 méter magasban elágazó tiszafát találunk. A vadgesztenyesortól indulva, s oda visszatérve egy kis térre vezető félkör alakban kialakított hársfasor alatt sétálhatunk.
Legkiemelkedőbb növénye a 2,5 méteres törzskerületű tulipánfa, de szépek a platánok, hamisciprusok, gyertyánok, ostorfák, jegenye-és vörösfenyők is.
Az alapítóról elnevezett Tripammer sétány fölé zömmel korai juharok hajolnak. Sajnos a parkot szétszabdalja a városi strand, mely az elmúlt években is a park rovására terjeszkedett, így mára már az egykori fősétány mellett húzódik a kerítése. A strandon belül is találunk nagyméretű fákat, melyek közül kiemelendő egy platán és egy császárfa. A strand bejáratától nem messze piros virágú vadgesztenye díszlik, kis távolságra tőle pedig Rétfalvy Sándor "Táncoslányok" szoborcsoportja, mellette nyírfa csüngős változata, a másik oldalon pedig kaliforniai mamutfenyő fiatal példánya áll.
A szoborral szemben, mintegy a csüngős nyírfa háttereként a város legszebb formájú, 15-16 m magas, 2,6 m törzskerületű, szabadállású mamutfenyőjét találjuk.
A parknak e részén játszóteret alakítottak ki, melytől keletre platánokból, juharokból, hársakból álló parkrészlet következik, egy idősebb, 3 m törzskerületű bükkfával. Itt is találunk kettős hársfasort, s a park, déli részén szervesen kapcsolódik a MAORT-telephez.

***

Nagykanizsa, Palini általános iskola parkja

Letérve a 74-es közútról kettős lucfenyősor vezet az iskolához és a parkban működő óvodához. A lucfenyősor becsült életkora 50 év lehet. A fasorokkal körbezárt területen két idős mogyoró és egy 3,3 m törzskerületű, hármaskoronájú magaskőris érdemel említést.
Maga az iskola egy kisebb domb tetején áll, az épülettől nyugatra nagylevelű hársak, magaskőrisek és fűzfák találhatóak. A bejáratnál egy 6 m magas oszlopos tuja áll, de más örökzöldek is helyet kaptak itt, pl. hamisciprusok és lucfenyők.
A park legszebb fája a 4 méteres törzskerületű öreg platán, melynek környékén 8-10 ágra bomló puszpángbokor éldegél. Ezen a részen 2 m törzskerületű, már korhadó törzsű két szivarfát is találunk, valamint két öreg, 190 és 230 cm törzskerületű mezei juhart.
A park kiemelkedő fája még a 3,5 m törzskerületű vadgesztenye – a többi vadgesztenye törzskerülete "mindössze" 220-230 cm. Az iskola irányában több helyen örökzöldekből álló csoportokat találunk.

***

Nagykanizsa, Palini szociális otthon parkja

Nagykanizsát és Zalaegerszeget összekötő úton az Inkey-kápolna után találjuk az egykori Lazsnaki kastély épületét, mely ma szociális otthonként működik. Az épület előtt, villanyoszlopra helyezett állványon fehérgólya fészkét találhatjuk.
Maga az épület eklektikus stílusban épült. Örökzöldek veszik körül, fő képviselői a hamisciprusok, luc-, vörös-, jegenye és ezüstfenyők, valamint tuják, oszlop és kúszóboróka is.
A kert tervezője kis szökőkutat is épített a parkba. Idős tiszafák, középkorú bükkök, gyertyánok, juharok, s egy gigantikus, 3,2 m törzskerületű hívja föl magára a figyelmet. Északi oldalán sima-és erdei fenyők díszlenek. A kiszolgáló épületek mögött kislevelű hársak, mogyoróbokrok, kőrisek, s egy közel 3 m törzskerületű kocsányos tölgy él. A parkba vadgesztenyékből és hársakból álló kettős fasor vezet, melyből messze kiemelkedik egy 3,8 m törzskerületű nagylevelű hárs.

***

Nagykanizsa, Platánsor

Nagykanizsán az 1960-as évektől épülő városrészt az Eötvös téren és Platán-soron haladva érhetjük el. A kettős fasor egyik oldalán 45, amásikon 41 fa található, melyeknek tőtávolsága 10 méter. A legtekintélyesebb példányok törzskerülete megközelíti a 180 cm-t is. A fák jó egészségnek örvendenek, habár úttest van a közelükben. A fasor mellett, a házak elé örökzöldekből, tujából, hamisciprusból, ezüst-és lucfenyőkből álló sort ültettek. Közülük is kiemelkedik egy mamutfenyő.

***

Nagykanizsa, Szurkosfenyves

Kiskanizsát Letenye irányába elhagyva a Gördövény árok és a szántók közé beékelődve fenyőfa állományokat találunk. Ez egy 85 éves ültetett fenyves, melyben az átlagos magasság 21-23 méter, mellmagassági átmérőjük pedig kb. fél méter. Több mint háromnegyedükben erdei és feketefenyőkből állnak, s csak 15%-a szurkos fenyő.
E fajt Észak-Amerika keleti feléből hozták be hazánkba a dísznövénykertészek, elsősorban arborétumok részére. Igénytelen, pionír faj, így a száraz dombtetőn ugyanúgy elél, mint a mocsaras területeken. Leginkább azonban a homoktalajokat kedveli, ezért telepítették itt is homokbuckákra. Rendkívül gyors növekedésű fa, de ugyanúgy, mint a többi fafajnál is, a növekedés sebessége a fa életkorának előrehaladtával csökken.
Hosszú, egyenes törzsét repedezett, szürke, vastag kéreg fedi. Jellemző még a törzsre, hogy az alvó rügyekből tűcsomók nőnek ki. Különösen az öreg példányokon láthatunk járulékos hajtásokat, ami szokatlan külsőt kölcsönöz nekik. Évente két-három ágörvet is növesztő faágain 8-10-12 cm-es, kissé csavarodott, világos színű tűk állnak hármasával.
Hazai viszonyok között nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nem eredt meg olyan jól a homoktalajokon, mint azt várták. Mérete és törzsminősége is elmaradt a fekete-és erdei fenyőé mögött. Ennek ellenére, mivel kevés helyen találkozhatunk e fajjal, parkokban, arborétumokban megérdemli a védelmet. Madártani szakemberek véleménye szerint külön érdekesség, hogy e fenyvesekben gyakran előfordul a búbos cinege is.

***

Nagykanizsa, Tripammer utcai temetőkert

A római katolikus temetőt 1769-ben nyitotta meg a plébánia. Meghatározó képét ma is az örökzöldek gazdag választéka határozza meg. A lombhullató fák közül elsősorban a fasorokba ültetett fák jelentenek kiemelkedő értéket, így például a temetőt ketté szelő 69 egyedből álló ezüst hársfasor, melyek átmérője 70-110 cm között van.
A déli részen a szovjet katonai temető körül kettős vadgesztenyesort találunk. Vele párhuzamosan ezüstjuhar fasort, míg a főút mentén szintén kettős vadgesztenyesor húzódik, mellette párhuzamosan ezüsthársak.
Említést érdemelnek a magányos faként ültetett, vagy mára egyedül maradt lombhullatók, így az északi részen egy 3 méteres törzskerületű öreg magyarkőris. Az 1989-es temesvári harcok áldozatainak állított kopjafák mögött az ország lakóinak tiszteletteljes főhajtását szimbolizálja egy borostyánnal befuttatott csüngő japánakác.
A temető kápolnájánál nagyméretű kislevelű hársat találunk. A temető legöregebb örökzöldjei a 130 éves tiszafák és a 110 évesre becsült keleti tuják. Több helyen találunk e fajból száz évnél is idősebb példányokat. A széles, kúpos koronát képező, kelet-Ázsiából származó fa szépen színesíti a temető arculatát. A megmaradt példányok életerősek, impozánsak, jól tűrik a nyári szárazságot, a téli hideget, s mindezen felül még a városi levegő megpróbáltatásait is. Ilyen keleti tuja található a ravatalozótól keletre és a temető dél-délkeleti oldalán lévő kerítésénél is. Tiszafa-fasor vezet a Hősi temetőbe, ahol az első világháborúban elesett 1100 katona nyugszik.
A fehér sírkövek keleti oldalán 16 tiszafa és ezüstjuhar díszlik. Az urnatemető mellett örökzöldek, tiszafák, óriástuják, hamisciprusok és azok fajtái díszlenek. A temető déli részén említést érdemel az oregoni hamisciprus, az oszlopos alakú, kékes lombozatú Chamaecyparis lawsoniana. Ez körülbelül 20 méter magas. Tőle nem messze egy hasonló magasságú hamisciprus áll, illetve oszlopos tuják maradványai. Itt találjuk az észak-afrikai Atlasz hegységből származó atlaszcédrus középkorú példányait is. A Tripammer utca szovjet temető felőli bejárata kettős hársfasorral szegélyezett, melyből kiemelkedik két calocédrus. A fák magassága meghaladja a 30 métert, s a nagyobbik törzskerülete 350 cm.

***

Nagykanizsa, Vécsey úti platánsor

A Vécsey úti platánsor a Millenniumi sétakeret és a Maort telep között található. A fasor egyik oldalán 20, másik oldalán 15, nagy valószínűséggel a Maort telep építésekor telepített fából áll.
A telepet 1930-ban építették, így a fák most már lassan 80 évesek. Törzsátmérőjük átlagosan 60 cm és 1 m közötti, magasságuk 25 méter.

***

Nagykutas, Szelídgesztenyefa

A nagykutasi szőlőhegyen találjuk a környék egyik legnagyobb, idős szelídgesztenyefáját. Életkorát 500 évesre becsülik, törzskerülete meghaladja a 7,5 métert, magassága 20 méter, koronaátmérője pedig több mint 15 méter. Az egy pince mellett álló terebélyes gesztenyefa hozzátartozik a táj jellegzetes képéhez. Fél évezrede itt áll, bizonyítva e faj őshonosságát. A nagykutasi szőlőhegy pincéjét látogatók kedvelt csemegéje a róla szedett megsütött vagy megfőzött gesztenye.

***

Nagyrécse, Fás legelő

Nagykanizsától a 7-es úton haladva a 200 km-es kőnél érjük el a nagyrécsei Fás legelőt. Sajnos az öreg fákkal tarkított legelőt kettészeli a forgalmas főútvonal. A legelő uralkodó fafajai a cser-és kocsányos tölgy, bükk, gyertyán, mezei juhar és a vadkörte. A legeltetés fölhagyása miatt a terület eredeti jellegét kezdi elveszíteni; megjelentek a cserjék, s ezzel megkezdődött egy, a beerdősülés irányába tartó szukcessziós folyamat. A legelő szélén már tervszerűen telepített erdők húzódnak. A jelentős tájképi értékkel bíró terület egyike azoknak az idős fákkal borított zalai legelőknek, melyek száma sajnos folyamatosan fogyatkozik. A terület mindenképpen megérdemli a védelmet és gondozást.

***

Nemesnép, Feketególya fészkelőhelye

A falutól délre találjuk e fokozottan védett madár fészkelőhelyét. Bár ritka, hogy egy-egy faj miatt legyen védett egy terület, mégis fontos, hogy ilyenek is legyenek, hiszen a feketególya a fehérrel ellentétben kifejezetten igényli a háborítatlan, nyugodt környezetet és válogatósabb a táplálkozását tekintve is.
Itt évek óta egy idős, főleg kocsányos tölgyekből álló erdőt szemelt ki, melynek közepén egy öreg erdei fenyőre építette fészkét. Ez sajnos nem túl szerencsés megoldás; a fenyő, puhafa lévén könnyen öregszik és törik. Nem csak a feketególyáról híres Nemesnép: ha a faluban járunk, feltétlen nézzük meg a műemlék-jellegű szoknyás haranglábat is.

***

Nova, Tölgycsoport

Ha a falut elhagyjuk a víztározó irányába, attól egy északra húzódó völgyben tízperces séta után érjük el a völgy keleti részében a védelem alatt álló, 300 év körüli tölgycsoportot. Törzskerületük 4,5-5,5 méter között váltakozik, magasságuk 20-22 méter. A tölgycsoport mindössze 3 példányból állt, s ezek közül is az egyik kidőlt, ma már csak a maradványait láthatjuk.

***

Pölöske, Bükkös

A Nagykanizsát Zalaegerszeggel összekötő főútvonalról Barátipusztánál letérve a Barnaki bükk elnevezésű dombocskán találjuk a szántóföldekkel és erdei fenyvesekkel kerített bükköst. A mély termőrétegű, barna erdőtalajon álló erdő jól mutatja az elmúlt évszázad változásait. A legeltetésnek és éghajlatváltozás miatt az erdőből csak néhány fa maradt meg.
Az idős, 180 éves bükkfák mellett középkorú erdőt képez már a cser, gyertyán, mezei juhar, mezei szil, rezgőnyár, kislevelű hárs, és sajnos az egyre terjedő agresszív akác is.
Az erdőrészletben szórt állásban élő bükkök 1 méter törzsátmérőjűek, magasságuk a 30 métert is meghaladja. Felmerül az emberben a gondolat, akár a pölöskei bükkös, akár a novai tölgycsoport kapcsán, hogy ma külön védelmet kell biztosítani olyan fafajoknak illetve tájképi részleteknek, melyek egykoron tízezer hektár méretben uralták ezt a tájat. Elsősorban az emberi tevékenység hatására mára annyira megritkultak, hogy már a védett példányok sem képesek fölidézni a táj egykori csodálatos képét és hangulatát.

***

Pölöske, Kastélypark

A kastélyt 1931-32-ben építették, majd 1945-ben a háború idején részben felgyújtották, részben lerombolták. A későbbiekben az erdőgazdaság majd a Fajtakísérleti Intézet felújította.
A kastély körül tervezői parkot alakítottak ki, melyhez tartozott egy fürdőmedence és teniszpálya is. A parkot úri passzióból gr. Teleky Béla, a megye egykori főispánja ültette.
Díszpark részletek, illetve őshonos és egzóta fák váltakoznak díszcserjékkel. A park egyik legszebb fája egy kúpos koronájú mamutfenyő, de nagyon szépek a kolorádói és a spanyol jegenyefenyők. További fenyőfajai az erdei-, luc-, fekete valamint vörösfenyő, bükkök és vérbükkök, a tulipánfa, kocsánytalan tölgy, hársak, törökmogyorók és hegyi juharok.
A parkot egykoron sétautak hálózták be.
A terület megközelíthető a Keszthelyt Bakkal összekötő főútról, innen letérve néhány százméteres távolságból megpillanthatjuk a kastélyt.

***

Pölöske, Lucfenyőcsoport

Különösnek tűnhet, hogy olyan fajt is védünk, melynek őshonosságát sokan vitatják, mégis, ha egy fa – legyen az egzóta, vagy őshonos – bizonyos életkort és méretet, s ezáltal esztétikai megjelenést elér, olyan tájképi illetve érzelmi töltést kap, melynek okán már megérdemli a védelmet.
A sohollári völgyben 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának tiszteletére két szabályos körben lucfenyőket ültettek. Ugyanezen évben az akkori Magyarországon még további 4012 községben is hasonló módon ültettek fákat. A millennium tiszteletére így összesen több mint 800.000 fenyőt és 700.000 lombos csemetét ültettek el; mondhatnánk, hogy az eddigi idők egyik legnagyobb természetvédelmi és hagyományőrző cselekedete volt ez.
Az eredetileg 10-10 fából álló csoportokból mára az egyik körben 8, a másikban 7 egyed maradt meg. Ebbe a körbe került már be a mezei juhar, mely a 25-30 méteres magasságú lucfenyők alatt – melyek közül némelyik törzskerülete majdnem 3 méteres – jól megél. A megye egyik legszebb látogatott völgyét őshonos és fenyőerdők övezik, szebbé teszi a tájat a patak duzzasztásával kialakított két tavacska.
Megközelíthető a 76-os főútról letérve tíz perc gyaloglás után. Úgy gondolom, mindenképp érdemes az időt rászánni, és megtekinteni ezt a kivételes szépségű területet.

***

Pölöske, Platánfák

Egykori kettős fasor megmaradt hírnökei ezek a gigantikus méretadatokkal bíró fák. A 280 évesre becsült példányok 7 m, 6,4 m illetve 5,2 m törzskerületűek, magasságuk 28-33 m között váltakozik.
A platánok Magyarországon a miocén korban még erdőalkotó fák voltak, mára azonban már csak ültetett parkfákként vannak jelen. E nagy méretű, csodálatos alakot elérő fák a közelkeleti népeknél szenteknek kijáró tiszteletben részesülnek, de tudjuk, hogy a régi magyar hitvilágban Magyarország területén is voltak a táltos-hagyományokban szentnek tartott pusztai áldozófák.

***

Pölöske, Pölöskei-tó

A vizes élőhelyek környékén mindig nagyobb, észrevehetőbb az élővilág nyüzsgése; a víz számos állatfajt vonz vonulási és szaporodási időszakokban is.
A Pölöskei-tó egy régi tőzegbánya helyén, a vasútvonal és a Szélvíz-csatorna által határolt területen található, melyben a bányászat fölhagyása után az egyébként is vizes-mocsaras területen (nem véletlenül volt itt tőzegbánya) tömegesen jelentek meg spontán betelepedéssel a vízi életközösségre jellemző állat-és növényfajok.
A tó partján kialakított horgásztanyák nem zavarják a vizek életét, hisz a horgászok csendben, nyugodtan üldögélnek, s ha szemetüket nem hagyják hátra, jelenlétükről alig lehet tudomást szerezni. A tavat körülölelő gyepes területeket a tó közepe felé haladva gyékényes-nádas állományok váltják föl. A nedves gyepekben megtaláljuk az agárkosbort, a mocsári nőszőfüvet, illetve a vízen a fehér tavirózsát is. Állatvilágából fontos megemlíteni a mára már veszélyeztetett fajjá vált vidrát. Madárvonulás idején fontos táplálkozó és pihenőhely egy-egy ilyen terület; leszálló és költőhelyei a nádirigók, nádi poszáták és tücsökmadarak. Réce és gémfélék is fölkeresik a tavat, valamit vonulásban még a halászsas is megfigyelhető itt.

***

Pölöske, Tölgyfa

A Sohollári-völgy fölé magasodó Kovácsi-hegy tetején erdei nyiladékok kereszteződésében találhatjuk meg azt az öreg kocsánytalan tölgyet, melynek törzskerülete 420 cm körüli, magassága 21, koronaátmérője pedig 31 méteres.
Koronája teljesen szabályos, és szinte a földet súrolja, azonban maga a fa várhatóan éveken belül elpusztul majd, annyira elhatalmasodott rajta a sok különböző fabetegség.
Környezetében csertölgyből álló erdők találhatóak, helyenként gyertyánnal, bükkel, erdei fenyőkkel és nyírfákkal tűzdelve.

***

Rigyác, Fás legelő

Az elsősorban sertések makkoltatására használt legelőn száz évvel ezelőtt még bükkös állt, melynek tanúi a 150-200 éves bükkök, melyek mellett itt még méteres kocsányos tölgyek, gyertyánok, mezei juharok is előfordulnak. A legeltetés elmaradása után. A terület bozótosodni kezdett, így elveszítve eredeti jellegét. A bokrok zöme kecskerágó, kökény, som és mogyoró.
A területromlás ellenére ma is impozáns látványt nyújtanak az idős, ritka állású fák.
Rigyáctól északkeletre a szántóval, az Öreg-hegy nevű zárkerttel, valamint a Rigyác-patakot övező erdőkkel határos rigyáci fás legelő.

***

Surd, Pihenőpark

Surd belterületén egy kicsiny horgásztó mellett találjuk a parkot, melybe kettős platánfasor között juthatunk be.
A bejáratnál máris két tekintélyes piramistölgy köszön ránk. Több mint 3,5 méteres törzskerületükkel talán a park legszebb fái. A park növényállományában egyaránt helyet kaptak az örökzöld és lombhullató fák, így a vörös-és kocsányos tölgy, a juhar és a nyír. A park egyik legszebb fája az a közel 6 méter törzskerületű, többszörösen elágazó óriási platánfa, mely még télen is lenyűgöz minket bonyolult koronaszerkezetével. Méreteiben alig marad el az északnyugati sarkon álló kocsányos tölgy, több mint 5 méteres törzskerülettel. A park tó felőli oldalán szomorúfüzek, lucfenyők, oregoni hamisciprusok állnak.
A hamisciprusok alapfaja mellett annak számtalan változatával is találkozhatunk, csakúgy mint mamutfenyővel és jegenyefenyő csoporttal.

***

Surd, Platánsor

A falu központjában lévő pihenőparkhoz vezető kettős platánsorhoz hasonló fasor életkora 130 év, a tagok magassága meghaladja a 26, törzsátmérőjük pedig az 1 métert. Néhányan közülük 5 métert is meghaladó törzskerülettel rendelkeznek.
Egyik oldalon 13, míg a másikon 14 fát találunk, melyek ágai néhol egész a földig leérnek, kellemes sétára csábítva.

***

Surd, Szelídgesztenyefák

A faluból a nemespátrói úton déli irányban a Szakáll-hegy útjain érjük el a környék legidősebb szelídgesztenye fáit. A legöregebb a 700 évet is eléri, döbbenetes, 760 cm-es törzskörmérettel. Az egykor három vastag ágra bomló fát villámcsapás érte. A mellette lévő fiatalabbik fa is 400 éves, törzskerülete 4, magassága 20, koronaátmérője pedig 16 méter.

***

Tormafölde, Bükkös

Tormafölde határában Vétyem-pusztától délnyugatra a patak és a Csakó-völgy között találjuk a Vétyemi bükkös védett területet, mely védelmét több mint három évtizede kapta. E terület évi csapadékmennyisége több mint 800 mm; ennek több mint a fele a nyári időszakban hullik.
A 200 m átlagos tengerszint feletti magasságú termőterület mély termőrétegű, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, így a bükköknek kiválóan megfelel. Nem véletlen, hogy itt találjuk az ország talán legszebb bükkösét. A fák méretei lenyűgözőek, hiszen a 170 éves kort megélt matuzsálemek közel 40 méter magasak, s törzsátmérőjük is majd' egy méteres. A legöregebb, már odvasodó fákon feketeharkályok és kékgalambok fészkelnek. A fák alatt zalai bükkönyt, erdei cikláment, madárfészekkosbort és farkasboroszlánt is találunk.
A térség jól mutatja be a táj jellemző erdőtípusát, ezért tudományos kutatóterület is.

***

Újudvar, Csibiti-völgy

Nagykanizsától 10 km-re találjuk Újudvart, melynek Kerülőtető nevű területrészén tévétornyot is találhatunk. A toronytól turistajelzés visz le a tőle északra lévő Csibiti-völgybe. Ez a völgy a Púpi-hegy és a Gózon-erdő között húzódik.
Érdekessége, hogy felszínre kerül a dombvonulatot felépítő felsőpannon homok-és homokkő réteg. A barna erdőtalaj alól több esetben felszínre bukkanó, néhol erősen cementált homokkő a középhegységekre emlékeztet. Bár a szurdok megközelítésekor lucfenyveseken is áthaladunk, mégis a völgy és annak környezete természetközeli erdőállományokkal büszkélkedhet. Tizenegy páfrányfaja között megtaláljuk a gímpáfrányt is. Ez a terület Dél-Zalának a legnagyobb gímpáfrány előfordulása, emellett rábukkanhatunk a szálkás pajzsikára, a vesepáfrányra, a széles-és hegyi pajzsikára is.
Együtt élnek itt az északi hideg területek gímpáfránya és az illír bükkösök növénye, a szubmediterrán lónyelvű csodabogyó.
Más védett növényeket is találhatunk itt, mint az egykor disznókkal túratott kanrépa, az erdei ciklámen, a szártalan kankalin, a farkasboroszlán. Ez utóbbi növényfajról kevesen tudják, hogy mérgező piros bogyói miatt az egyik legveszélyesebb növényfajunk. Az illír bükkösök növényei közül a pirítógyökér és a zalai bükköny, az orchideafélék közül a kardos madársisak kerül szem elé, de madárfészekkosborral és széleslevelű nőszőfűvel is találkozhatunk.
Hüllőfaunájából a lábatlangyík érdemel említést. Tovább növeli a táj természeti és turisztikai értékét a völgy alján gáttal kialakított mesterséges tó.

***

Vonyarcvashegy, Szent Mihály-domb

Ha Keszthely felől Vonyarcvashegy irányába indulunk, óhatatlanul szembetűnik majd a balatoni táj egy jellegzetes pontja, név szerint a Szent Mihály-domb, s a tetején álló kápolna.
A dolomitból felépülő domb egykor még a Balaton egy szigetét képezte. 136 méteres magasságával meredeken tör fel a környező sík tőzeges rétekből.
A 13. század elején épült várat századokkal később lerombolták, s ennek alapjaira épült a ma is látható kápolna, 1739-ben. A fogadalmi kápolna feltehetőleg 46 halász csodálatos megmenekülésének emlékéül lett építve, mely eseményt örökíti meg a kápolna egy oltárképe is. Sajnos ezt 1964-ben ellopták, ám T. Udvari Erzsébet alkotóművész érdekes megoldással, ezüst és arany színekkel újrafestette a szerencsés megmenekülés történetét.
A dombtetőn a kápolnán kívül eklektikus stílusú, műemlék jellegű kápolnatemető is található, ahová alig egy évszázaddal ezelőtt még csónakon hordták a holtakat, hisz a Balaton akkor még körülvette a dombot.
Növényvilágából érdekességként kiemelendő, hogy néhány éve a lónyelvű és a szúrós csodabogyó együtt fordul itt elő.
A terület gyíkokban is gazdag: fali, fürge, zöld és lábatlan gyíkokkal is találkozhatunk.

***

Zalaapáti, Iskolapark

Ha a község főutcáján, a Jókai utcán Zalacsány irányába indulunk, egy tiszafasorral határolt, hangulatos, kb. 5 hektár nagyságú parkhoz érünk, mely egykor még a kisnemesi származású Szentkirály-család birtokát képezte. Ezt bizonyítja a park központi épülete is, egy 18 század végi későbarokk stílusú kúria, mely az elmúlt pártíz évben az ország egyetlen méhészeti szakiskolájának adott otthont.
A szakiskola 1990-ben való megszűnésével az épület és környezete gondozatlanná vált.
A kúria környékén álló idős fák az élő bizonyítékok a park alapításának idejére, ami az 1800-as évek legelejére tehető.
Kiemelkedő tagok a nagyméretű tiszafák, a már említett út felőli tiszafasor is, a 20 métert is elérő, 460 cm törzskerületű óriás tuja, a páfrányfenyők, az öreg szivarfák, japánakácok, a vénic szil, vérbükk és a vadgesztenyék.
A növények zöme azonban nem éri el a két évszázadot; jó részüket valószínűleg a 20. század elején telepíthették ide.
Zalaapáti másik látványossága a barokk stílusú bencés templom, mely a 18. század második felében épült.

***

Zalacsány, Iskolapark

Zalacsány községben a Kehidára vezető út északi oldalán, az iskola mellett találjuk a 19. század végén létesített iskolaparkot.
Növényállományából kiemelendő az 5 métert is meghaladó törzskerületű mamutfenyő, valamint egy idős vérbükk, a magnóliák, a trombitafa, japánakác, bálványfa, s a ma már nem gondozott, mégis szép látványt nyújtó puszpángbokrok. Szerencsére a telepítés nem állt le: nemrégiben örökzöldekkel újították fel a park állományát.
A parkot csak a tulajdonosok engedélyével szabad látogatni.

***

Zalaegerszeg, Aranyoslapi-forrás

A forrást Zalaegerszeg határában találhatjuk, alsóredő település közvetlen közelében.
A forrás a város egyik legrégebbi írásában is szerepel már: a 14. század végéről származó iromány a forrást "Aranyoskutának" nevezi.
A forrást 40 éve még csak emléktáblával jelezték, mára azonban kiépítették, vizét egy kis tóba vezették. Mellette, egy réten fajátékokkal felszerelt játszóteret létesítettek, tűzrakó helyet építettek ki, így nem csoda, hogy hamar a turisták egyik kedvelt pihenőhelyévé vált.
A kellemes hangulatú környéket északról lombos erdők, míg délről fiatal lucfenyvesek határolják, tovább növelve a hely kiességét.

***

Zalaegerszeg, Bíró Márton utcai platánsor

A 33 fából álló védett platánsort a városközponthoz közel a Berzsenyi utca és Bíró Márton utca között találjuk. Átlagos magasságuk 16 méter, átmérőjük 40 cm.
1926 júliusában kétszer is tűzvész sújtotta a várost, mely miatt majd félezer lakóház égett le. Akkor alakították ki az utcát, mely ezidőben a Pap utca nevet vette föl, majd ezt követően az 18. században élt Padányi Bíró Márton püspök nevét kapta.

***

Zalaegerszeg, Biológiai oktatókert

A lakosság pihenését és oktatását szolgáló kertet 1975-ben kezdték kialakítani, melynek helyén kertrét és szemétlerakó hely volt, ezért először egy alapos tisztogatással kellett kezdeni.
Fölhasználták a hulladékot is, ugyanis ez javarészt építkezési törmelékből állt; ebből pedig három dombot alakítottak ki, környékükön pedig pihenőparkot létesítettek. E területet a Holt-Zala vágja ketté. Az északi részen, mely a Zala folyóhoz közelebb esik, zárt erdőállományok létesültek: fenyves, bükkös, illetve fűz-nyár erdőkkel. A déli területen fajgyűjteményt alakítottak több mint 370 fa illetve cserjefajból.

***

Zalaegerszeg, Dák téri park

A város központjában a könyvtár, a bíróság, a Sütő utca és a Várkör által határolt területen található a Deák Ferenc liget.
Egykoron a terület vármegyei gyűlések színhelye volt, s a bíróság épülete előtti óriás hársfa előtti emelvényről beszéltek a szónokok.
A könyvtár bejárata előtt áll a megye szülöttének, Deák Ferencnek szobra, melyet az utolsó itteni megyegyűlésen, 1879 szeptemberében avattak föl. A szobor mögött álló régi kocsmát a megye 1883-ban leromboltatta, így jutván további területhez.
Későbbi parkosításkor szökőkúttal és körmedencével is bővült a liget, mely ma közel 50, különböző korú fának ad otthont. Ezek közül kiemelkedő méretű 45 platán és 2 páfrányfenyő. E fafaj Kelet-Ázsia egy templomkertjéből származik, melyet 1930-ban csempésztek be Európába; különlegessége, hogy az egyik legősibb, triász és jura időszakban élt nemzetség egyetlen ma élő képviselője.
Szintén keletről származik a bálványfa, mely a páfrányfenyőt követően, 20 évvel később került kontinensünkre.

***

Zalaegerszeg, Dózsa-liget

A város vasútállomásától néhányszáz méterre a Zrínyi, Hunyadi és Kosztolányi utcák háromszögében találjuk e védett területet. 1890-ben Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter látogatást tett a városban. Miután a miniszter sokat fáradozott, hogy a város vasúthoz jusson, iránta való tiszteletből nevezték e ligetet Baross-ligetnek.
Egykor a park területe egy katasztrális hold volt, melynek parképítészeti terveit Schilham József készítette.
A park nem titkolt célja volt, hogy a városba érkező idegen már a vasútállomásról jövet kellemes benyomást szerezzen a rózsalugasok, lucfenyők, virágágyások és selymes pázsitok között haladva. Az 1930-as években megfogalmazott elvárások ma is megállják helyüket: a terület növényzete gazdag, juharlevelű platánt, korai, ezüst illetve zöldjuharokat találunk, kislevelű hárssal, nyírrel, vadgesztenyével, szivarfával és vöröstölggyel vegyesen. Természetesen helyt kaptak itt az örökzöldek is, mint a luc-, fekete-, sima-és vörösfenyő, a kaukázusi jegenyefenyő, tuják és hamisciprusok.
A cserjék közül a hóbogyót, gyöngyvesszőket, madárbirseket és borbolyákat érdemes említeni.

***

Zalaegerszeg, Göcseji vendéglő kertje

A vasútállomástól a központ felé haladva található a Dózsa-ligettel is határos Göcsej vendéglő kertje, mely egykoron összefüggött a régi néven Baross-ligetként emlegetett területtel.
1891-ben építettek egy elegáns nyári táncmulatságokra alkalmas vendéglőt, mely később átépítve kórházként működött. Ez ám a váratlan szerepváltás! Ma nagy kerthelyiséggel ételkülönlegességeket is bemutató éteremnek ad otthont az épület, melynek háta mögött találjuk azt a 130 éves, több mint 30 méter magas háromágú óriásplatánt, mely majd' 2 méteres törzsátmérővel és 24 méteres koronaátmérővel büszkélkedhet. Mellette 25 méter magas, "mindössze" fél méter törzsátmérőjű kislevelű hárs, korai és ezüstjuhar díszlik.
A háromszög alakú kert keleti oldalát 30 éves nyírfasor határolja, középen sima és feketefenyők, a Zrínyi úti oldalon öreg cserjék és lucfenyők állnak. E kert a Dózsa-ligettel, a szemközti platánsorral a régi városrész talán legszebb üde zöld színfoltja.

***

Zalaegerszeg, Landorhegyi úti platánfák

A Platánsor úttól délre nyílik a Landorhegyi út, melyen közel 400 méter hosszan platánok árnyékában haladhatunk. Az 1950-es években ültetetett fák mára már elérték a 15-16 méteres magasságot, és ilyen tömegben rendkívül dekoratívak. A fasor közé ültetett 11 ezüstfenyő azonban csak sínylődik a fényhiány miatt.

***

Zalaegerszeg, Olai temetőben lévő hársfa

Zalaegerszeg Ola városrészében találjuk ezt a ma már alig használt temetőt, melyben a Mária Terézia által 1755-ben építtetett kicsiny kápolna mellett áll a hatalmas termetű kislevelű hárs. A két évszázadosra becsült faóriás másfél méteres átmérővel, 23 magassággal és 22 méteres koronaátmérővel büszkélkedhet. A fa 5 méteres magasságban három főágra oszlik. 1930-ban egy villámcsapás nem csak a kis kápolnát gyújtotta fel, de egy ágat is lehasított a fából.
A harminc évvel ezelőtt restaurált kápolna és a védett fa árnyékában alusszák álmukat az egykor ide temetett zalaegerszegiek.

***

Zalaegerszeg, Olai vasútállomás hársfái

Zalalövő és Zalaegerszeg között 1913-ban építették ki a vasúti közlekedést, melynek vasúti megállója előtt áll az a két, 95-100 éves korú kislevelű hárs, melyek méretükkel már messziről fölhívják magukra a figyelmet. A 20 méternél is magasabb fák mellmagassági átmérője 110-130 cm között van.
Koronaátmérőjük is említésre méltó: 11, illetve 14 méteres. Az állomás sarkán álló fába 1965-ben villám vágott, melynek következménye forradásos seb formájában ma is látható a törzsön.

***

Zalaegerszeg, Platánsor úti platánfák

Az Ola utca és a Göcsei utat összekötő Platánsor út fái alkotják a város talán legszebb fasorát, mely mi másból is állhatna, mint platánokból.
Az 1963-ban ültetett platánfák mind a városi közlekedésből származó szennyeződésekkel, mind a téli útsózással eddig sikeresen vették fel a küzdelmet, kiheverték a rovar kártevőket és növelik az alattuk elhaladó utca esztétikai értékét. A fasorban több mint 200 példányt találunk, melyeknek magassága 10-15 méter között ingadozik.

***

Zalaegerszeg, Szent Erzsébet-hegyi szelídgesztenye fa

A város Szent Erzsébet-hegyi területén virul a környék egyik legszebb faóriása, a mintegy 500 évesre becsült szelídgesztenye. A fa igényli a meleget, a napos helyeket, és a levegős, savanyú kémhatású talajokat.
E mediterrán flóraelem hazánkban főleg Nyugat Dunántúlon, Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyékben él nagyobb számban. Őshonossága ma is vita tárgya. A jellegzetesen csavarodó törzsű fa mellmagasságban több mint 7 méter kerületű, magassága meghaladja a 20 métert is.
A fát 1978-ban villám vágta meg, emiatt egy vaskos ága letörött. Ennek következtében a 16 méteres koronaátmérő 10 méteresre csökkent. A korona hatágú, és igen jól viseli az idők próbáját, vitalitására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik oldalán egy 40 cm átmérőjű, 14 méter magas gyökfőből kiinduló fiatal ágrész nőtt. Nyilvánvalónak látszik, hogy az öreg fa elpusztulása után ez az oldalág fogja átvenni a szerepét, és nem is érdemtelenül, hiszen az eredeti növénnyel azonos genetikájú.

***

Zalaegerszeg, Zrínyi úti platánok

A Platánsor úti platánfák mellett a másik impozáns növényegyüttes a Zrínyi utcában, a kórház előtt található. A fasor 18 egyedből áll, melyek életkora vélhetően meghaladja a 130évet. Mellmagassági átmérőjük 130 cm, magasságuk megközelíti a 30 métert.
Bár a fasort 1936-ban már védetté nyilvánították, 1994-ben ezen szigorítottak és fokozott védelem alá helyezték. A fák egyelőre jól tűrik a város megpróbáltatásait; a sózást, kéregsérüléseket.
A kórház területén további 7, hasonló méretű platán található.

***

Zalaegerszeg, Azáleás-völgy

A város kedvelt kirándulóhelye a parkerdőhöz tartozó Kígyó-völgynek vagy Róka-völgynek is nevezett Azáleás-völgy. A valaha akáccal borított zalai völgyet egzóta fenyők telepítésével arborétum-jellegűvé alakították.
A gyűjteményben éppúgy megtaláljuk a kolorádói jegenyefenyőt, mint a mamutfenyőt, a szerblucot, a szitkalucot, kaukázusi jegenyefenyőt vagy a kékduglaszt.
Tavasszal virágba borul a völgy, sárga és vörös díszbe öltöztetik az azaleák. De találunk itt védett turbánliliomot, farkasölő sisakvirágot, valamint piritógyökeret is. Madarai közül a búbos cinege, a feketeharkály és a darázsölyv érdemel említést.

***

Zalakomár, Ormándi kastélypark

A kastély a Zalakomárból Somogysimonyiba vezető úttól néhányszáz méterre található, s gyertyánból, nyírből és erdei fenyőből álló erdőcskén keresztül jutunk el a gróf Simonics Antal által 1902-1906 kö9zött felépített kastély parkjába.
Mint azt sok más parknál is láthattuk, az ültetett állomány sajátosan keveredik a természetes, helyben lévő fákkal. További érdekesség, hogy a gyertyánokat karos gyertyatartó formájúra metszették.
A kastély közvetlen közelében örökzöldekből – hamisciprusokból, lucokból és mamutfenyőből építettek parkot. Ezek között található egy magnólia és egy tulipánfa.
A több mint 4 méteres törzskerületű csertölgy, illetve az épület délnyugati sarkán álló hatalmas kislevelű hárs külön büszkesége a parknak. A keleti oldalon fürdőmedencét, kissé lejjebb játszóteret és sétautakat találunk, melyeket közel 2,5 méteres törzskerületű, egy évszázadosnál is idősebb lucok, szürkenyárak, erdei fenyők, és kocsányos tölgy árnyékolja.
A keleti oldalt gyertyánfasor keretezi, és ha nem lenne kerítés, szinte észrevétlenül olvadna az északi oldal lucos-erdeifenyős állománya a túloldal természetes erdőjébe.

***

Zalamerenye, Szelídgyesztenye-csoport

A Zalai dombvidék övezte Zalamerenye faluközpontjában a Kossuth utcán az I. világháborús emlékmű és a faluház épülete mellett a zöld jelzést követve hagyjuk el a települést, majd a Mata-völgyet átvágva a Kiskúti patakot a Kan-bükk nevezetű, 240 méter magasságú domb északi oldalán érjük el a vadászházat, melyet elhagyva nyugati irányban a Gesztenyés-hegy tetejére jutunk.
A kis szelídgesztenye csoport alig félhektáros, védett bükkösben húzódik meg, melynek egyedeit az 1912-ben elpusztult, 800 éves "kanonok fája" tuskósarjai képezik.
Az egykori faóriás 5 méteres törzsátmérőjű volt. Újulatai ez egykori tuskó mentén, szabályos körben helyezkednek el. A meglévő sarjak a bizonyítékok arra, hogy a szelídgesztenye már félezer évvel ezelőtt is megtalálható volt az országban.

***

Zalaszentgrót, Kastélypark

A kastélyt az egykori szentgróti vár helyén, 1787-ben építette Batthyány Ferenc gróf, copf stílusban. Az épület körül 200 éves park díszlik, melynek növényzetéből kiemelkedik a kastély keleti oldala előtt álló hatalmas platán együttes.
A lombos fák közül különlegesség a sárgalevelű hegyijuhar és kocsányostölgy változatok. De találunk itt magaskőrist, kislevelű hársat, mezei szilt, szivarfát, ezüst-és zöldjuhart, nyírt, gyertyánt és égert is. A téli zöldellést a luc-, az erdei-, fekete-, sima- és az ezüstfenyő biztosítja. Cserjék közül a cseresznyeszilva, az aranyfa és a puszpáng fordul elő.

***

Zalaszentgrót, Leánykökörcsin élőhelye

A parányi természetvédelmi terület a Zalaszegnek nevezett területen található, Zalaszentgrót városhatárában. Az 1981-es védetté nyilvánításakor még bőven termett itt a védett leánykökörcsin, de a kertekbe való átültetgetés és a virágszedés mára már sajnos annyira megritkította, hogy alig maradt néhány tő mutatóba.
Bár régészeti szempontból is nevezetes a terület a rajta lévő középkori templom földalatti maradványa miatt, sőt egy őskori telepet is felfedeztek ezen a részen, mégis talán lassan már csak a szép kilátásért érdemes följönni ide.

***

Zalaszentgyörgy, Tölgyek

Ha gépkocsival jövünk, akkor a védett fákat a faluközponttól északra, a Zélpusztára vezető aszfaltúton közelíthetjük meg.
A Zélpatakot felduzzasztva mesterséges elzárással tóláncolatot alakítottak ki. Zélpusztától nyugatra gyalog folytatva az utat a halastó töltésén túl találjuk a 400 évesre becsült kocsányos tölgyeket. Magasságuk 22-25 méter, törzskerületük több mint 3,5 méter, de akad közel 4,5 méteres törzskerületű példány is. Sajnos a fák egészségi állapota rohamosan romlik.